Nehezen tudnék nem emlékezni arra a napra, amikor együtt mentünk a strandra. Biztos voltam benne, hogy nyert ügyem van. Akkor már fél éve koplaltam. Minden reggel kárörömmel néztem a sok dagadt disznót, meg disznójelöltet, ahogy sorjáznak a pékség előtt. Mint aki már az evolúciónak egy újabb lépcsőfokán áll, és annak a diadalmas tapasztalásnak a birtokában járkál a halandók között, hogy huszadannyi táplálékkal is simán működik a gépezet, mint amennyit a tudomány meg a pórnép löttyedt seggű képviselői gondolnak. És hát bónuszként nincsenek többé förtelmesen egymáshoz dörgölőző combok, sem kétségbeesett egérutat kereső hájtömeg az emberfeletti erővel begombolt farmernadrág fojtogatásában.. Már-már mennyei. Mind az érzés, mind pedig a győzelem íze a fizika törvényei felett. Azért ezt az ízt elnyomni túrós táskával, meg vaníliás papuccsal, hát, hadd ne minősítsem, na. Ja meg hát azt se, hogy kikre méretezik ezeket a mai ruhákat?? Az XS-es is mindenhol, mint egy 6 személyes sátor, komolyan, hová menjek már ruhát venni? Meg lehet ettől tébolyodni!

Úh, fél 9, akkor 3 korty víz. Túl sokat nem szabad, mert felpuffad a hasam. 9-től pedig megeszem fél almát és 2 korpás kekszet. Erre fél óra pont elég is lesz. Ennyi idő alatt meg tudok rágni mindent kellőképpen. És délután 4-ig simán elpörgök ezzel a kalóriamennyiséggel, addig terveztük a közös strandolást.

10-re beszéltük meg a találkozót Katival a Jászain. Onnan pedig már együtt a Palatinusra. Én érkeztem előbb, és már messziről észrevettem, hogy reng a hája, miközben közelít. Fel nem foghatom, hogy lehet ekkora testzsír-százalék mellett ilyen fogpasztamosollyal meg magabiztossággal közlekedni. Na, de majd a fürdőruhás valóságban! Akkor jön csak el az én időm! És Zoli.

Istenem, mióta vártam már ezt a napot! Fél éve kerülöm Zolit. Rám se nézett azon a tragikus estén, pedig az a méregdrága tűzpiros koktélruha volt rajtam, direkt miatta vettem, és még varrónővel is igazíttattam rajta. Nyilván nem bírja a zsírt, és hát fél éve még 52 kg voltam. Belegondolni is hányingerkeltő. Nem csoda, hogy undorodott tőlem. Na, de most!

– Úristen, de sovány vagy! – minősített valami felsikoltás-szerű hangon Kati az öltözőben.

Zene füleimnek. Igyekeztem minél mérsékeltebben lélegezni, hogy jól kihangsúlyozódhasson a bordakosaram.

– Mikor jön Zoli? – kérdeztem meg végre.

– Dél körülre ígérte. Ezer éve nem láttam, bírom a fejét – csacsogott Kati – , kíváncsi vagyok, mi van vele, állítólag összeszedett valami csajt Svájcban. Tudod, volt kint Erasmusszal..

Elsőfokú idegösszeomlás.

– Csajt..????

– Hát, szerencsésebb, mint ha pasit szedett volna, nem? – nevet hülyén. – De nem tudom, mennyire komoly.

Szóval még van remény..

– Tudsz róla mást is?

– Nem. Nagyon eltűnt. De figyelj! Úgy látom, jön is!

Istenem! Fél éve várok erre a napra! Magas, izmos, és milyen magabiztossággal halad..! El mellettünk..

Aztán kisvártatva felharsan egy másik szájból egy már-már erőltetetten vidám „Helló, Csajok!”. Odakapom a fejem. Megszédülök. Biztos a déli napsütés miatt. Hiszen amúgy hogy bereggeliztem. Próbálok felállni a plédről, hogy az oly régóta várt, és gondolatban oly sokszor leforgatott találkozás-jelenet végre bekövetkezhessen, de elvesztettem az uralmat a testem fölött, és hanyatt zuhantam a földre. Fölém hajolt.

Neee! Ez nem lehet igaz! Tokája van..! Meg pocak, úristen. Kificcen a piros pólója alól. Mintha Micimackó hömpölyögne fölöttem.

Filmszakadás, elájultam.

Hideg víz zúdult az arcomba, és ismét felderengett a piros pacni.

Na, de várjunk csak! Eltűnt a toka! Izmos, kigyúrt, enyhe borosta, határozott jelenlét..

– Hall engem, hölgyem? Zoltán vagyok az Országos Mentőszolgálattól.

– Mindent hallok!

Felemelt, szorosan magához ölelt.

Ő volt a Királyfi, én Hófehérke, és a világ legmesésebb pillanatai íme hát megadattak nekem.

Megérte. Minden megérte.

Oltalmazó, erős karjaiban tartott, mindenki minket nézett, és elindult velem egy új világ felé.

 

kép: pixabay

 

A könyveimet, amennyiben szeretnéd szeretni :), itt találod:

A gyerekeknek szóló itt , a felnőtteknek szóló pedig itt 

One Reply to “Zsír

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük