Dugóban a Deák térnél
álltunk. És én oly faképnél
hagyva éreztem ott magam..
Még be is szorult a farkam
két bögre, s egy lámpa közé.
Ez történt, na. Ne röhögjé’!
Könnyek lepték el az arcom,
kemény lesz a belső harcom.
Nincsen most semmi a helyén.
Az Örs vezérnek a terén
családomtól elköszönvén,
fájó búcsút intettem én.
Húzd össze magad, te tehén!
Utazz a kocsi tetején!
Ily szavakat hallottam én,
pedig nem is volt ott tehén.
És egyszer csak megérkezvén,
’az enyém vagy, csak az enyém!’ –
ezt ismételgette Péter.
Na, aztán tudd ám, hány méter,
és karácsonyig nincs semmi! –
ezt a tehén mondta neki.
’Ideje lenne már enni!’ –
szólt hozzám ismét a Peti.
’Menüdet kialakítom,
alakodat is slankítom.
Nincsen Dörmi, csak patisszon,
kezdésnek egy paradicsom?’
Azt a jó k.va életbe!
Rögtön landolt a képembe
egy jól célzott paradicsom..
Na jó. Azért finomítom
a sztorit, mert igazából
nagy műgonddal, kiskanálból
adagolta nekem Peti,
’Hogy nagyra nőj, meg kell enni!
Addig fagyi se lesz neked!
Kibírható, elhiheted.’
Bizonyára van oly druszám,
ki szájának ez kánaán.
Én egy kicsit másabb vagyok,
rajtam csak mint művér ragyog.
Vörös volt az egész képem,
s mikor épp magamhoz tértem
a spontán elájulásból,
hang szűrődött a konyhából:
hogy a zélet, meg a k.rva,
hogy nem kéne ilyen durva
rajzfilmekkel parkoltatni,
meg csipszet se majszoltatni
a gyerekkel. Ez a vége:
ajándék, és arca vérbe’
úszik, hiába ma kapta,
nem becsüli az ebadta..!
Amióta tudom eszem,
én csak műkajákat eszem.
A parit nem késsel szelem,
hanem tépőzárral veszem
kettő félbe az egészből,
f.szom kivan az egésztől.
Hidd el, nem egy leányálom,
a világot modellálom.
A valóság nekem álom
egy életem, egy halálom,
hosszú címkém birizgálom.
Hű, te megéred a pénzed!
Honnan szalajtottak téged?
És ki vagy te igazából?
Egy plüssnyúl. Az Ikeából.
Kép: pixabay.com
Hasonlók pedig a frissen megjelent könyvemben,
vegyétek, vigyétek, mert küszöbön a következő könyv,
és hadd jöjjön, azért!
www.facebook.com/nagykaroliniroioldal
