Még az ősszel volt egy számomra nagyon meghatározó konzultációnk Dénes Margittal, aminek kapcsán az egyik legfőbb felismerésem az volt, hogy a játékosság, mint szemléletmód mennyire hiányzik (és hiányzott is mindig) a(z ön)reflexiós repertoáromból.

Azóta tudatosan törekszem minél több kis léket ütni az önszabotázsom hajókáján, és becsorgatni a játékosságot a lyukakon, és az a legszebb a dologban, hogy sikerül!! 🙂

Történt egy nem olyan régi napon, hogy megengedtem magamnak egy kis pihenést. Hagytam, hogy csak úgy jöjjenek-menjenek az érzések, és azon kaptam magam, hogy a játékról gondolkodom.

 A játékosságról, az életről mint játékról, arról, hogy mennyire félrecsúszott egy mondás ez az „ó, ez csak gyerekjáték” (hát látott már gyereket játszani az, aki ezt kitalálta?!?), az André Stern – féle felfogásról, ami szerint a játék és a saját gondolatvilág alapja egy és ugyanaz:

– a saját világom számomra értelmezhető
– a saját világom általam alakítható
– a saját világom számomra jelentőségteljes,

és akkor egyszer csak beszűrődött valahonnan kintről ez a zene:

Emlékeztek rá, mi kezdődött így? A Játék határok nélkül főcímdala!!! :))))

 

Most is libabőrös vagyok ettől az egybeeséstől..! Nem tudom, hogy ildomos definiálni a csodát, de én azt éreztem ekkor.
Azt gondolom, érdemes játszva élni, sőt, megkockáztatom, hogy játszva érdemes élni igazán.

A gondolatok, érzések teremtő ereje meg folyton figyel, vigyázzatok! ❤️

A képen a következők lehetnek: 4 ember, túra/szabadtéri
Ha találtál benne hasznosat, és van kedved megosztani, tedd azt! 🙂 Én meg nagyon köszönöm!
Ha pedig oda támad kedv, szeretettel vár a fb oldalam is: https://www.facebook.com/legkedvesebbtukorkepem/

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük