Van a talentummobile pont hu oldalon egy remek, képről írós “játék”. Hát, ennek a láttán született a következő: https://talentummobile.hu/kreativitas/kreativitasrol/517-kreativ-iras-kep-alapjan-238

 

 

Még volt fél óra a nyugdíjas klub szokásos keddi találkozójának kezdetéig, így azt találta a legjobbnak Piroska, ha kiül kicsit napozni a közeli parkba. Hátha még valami színt is kölcsönöz neki ez az őszközepi napsütés. Ez a trendi mostanában, napozni. Hogy barnuljon az ember bőre. Bezzeg az én időmben, csak kapálni jártunk a földekre, azt’ úgyis megkapott a nap. Alig győztük kenegetni esténként tejföllel. Hogy tudott az fájni. Csak trendi nem lett tőle az ember. Hogy irigykedtünk a hófehér úrilányokra. Hát, változnak az idők, na. Elmélkedett Piroska, és mindeközben ellenőrizte, pontosan merről is süt a nap, majd a begyűjtött fénytani adatoknak megfelelően kiválasztotta a téglakerítés egy, mondjuk úgy, gondolta, príma pontját. Oda ült fel, nem a padra olyan nyanyásan, ugyan már. Mondaná most a fiacskám, a Tamáska, hogy „De menő vagy, anyukám!”! Menő hát. Üljenek csak a padra a vénasszonyok. Felkászálódott hát a téglakerítésre, az ölébe vette extravagáns shopperét, mert így nevezték az áruházban. Hogy shopper. Így urizálnak manapság már ezek a boltos kislányok, nem lehet azt mondani, hogy szatyor, ugyan már, meg azt se, hogy fain, hanem extravagáns. Hát akkor legyen az. Nehogy már lenyuggerezzenek engem, haladok én a korral, na. Van mobilom is, mindjárt elő is veszem. Úgyis rám szólt a Tamáska, a kicsi fiam, hogy nem lájkoltam az új fényképeit. Hogy már nem is figyelek rá. Meg nem is törődök vele. Mert hogy bezzeg a szerelvényboltos Jóska képét, azt lájkoltam, amin a fűnyíróval pózolt, pedig ugyanakkor töltötte fel, amikor ő az egrieket. Hát ides lölköm, mert azt éppenséggel láttam. Tudom is én, kinek mit mutogat ez a fészbuk. Na de nehogy már a saját gyermekemet ne tetszikeljem. Meg is osztom én, ha megtalálom, az egész világ meglássa, rajtam ne múljon a sok lájk, meg szivecske, nehogy azt higgye az én Tamáskám, hogy nem szeretem. Na, hogy is van ez.. keresés.., én mindig mindent megadtam neki. Amit csak kívánt a lölköm. Inkább én nélkülözzek, csak neki meglegyen. Megsütöttem a mákos beiglit minden hétvégére. Hogy szerette! Meg a töltött káposztát, az volt a kedvence. Ó, mennyit sodortam a csigatésztát, mi boldogság volt azt nézni, ahogy ette! Hogy ízlett neki! Hát, még mikor a barátai is átjöttek, mondták azok is, hogy „de finomat főzött megint, Piroska néni!”, meg aztán vitte később a kollégiumba, mikor mán nagyobb lett, a hurkát, kolbászt, meg a Margitka-féle túrós rácsost is hányszor megcsináltam! Egy ültő helyükben megették a barátaival, ezt mesélte mindig a Tamáska. Hogy azt várták már minden vasárnap este a barátai, vajon mit sütött-főzött megint a Piroska néni. Az ám! Na, betöltesz mán végre? Itt van: itt tartózkodik: Eger. Ez lesz a’. Gőzgombóc, azt evett a lölköm. Na, nyomok rá egy szivecskét. Ó, hogy vágna bele a ménkű, hát nem félrecsúszott az ujjam! Hogy lehet ezt a kacagó fejet visszacsinálni? Még azt fogja hinni az én Tamáskám, hogy kigúnyolom az étkit neki, istenem, hát távol álljon tőlem a gúnyolódás, egyetlen gyermekem.. Na, majd megkérdezem a szerelvényboltos Jóskát, hogy köll ezt visszacsinálni. Hüvelykujjat fogok csak nyomni, semmi mást. Az, ha félremegy is szivecske lesz belőle, ó, hogy ez mér’ nem jutott hamarabb az eszembe. Na, mindegy, nézzük, mi van még. Egy szép szál hurka, jó’van, lölköm, egyé’ csak, nyomom a lájkot, csak ez a szegényes műanyag étkészlet, meg műanyag tányér.., hát jobbat érdemelne az én kicsi Tamáskám.. Na, itt ezen a másik képen legalább rendes porcelántányéron van a hurka, jó’van, megnyugodtam. Ja, a lájkot nyomjam, szóljatok mán. Itt meg valami modernet eszik a kicsike. Jó’van, köll az egészséges is, kuszkusz, meg a musz, ó, az Ikeában járt a lölköm, szólhatott vóna, akkor elküldöm vele a tésztát a Margitnak, az ott lakik egy köpésre a 16-ban. Na, mindegy. Lényeg az, hogy hálistennek mindig jó volt az étvágya az én Tamáskámnak. Az orvos is mindig azt mondta, kell egy kis felesleg, mer’ ha jön a betegség, legyen miből fogyni. Na, talán mindent belájkoltam. Azt a kacagó fejet meg majd megkérdezem a Jóskától. Lássuk csak, mennyi is az idő. Ó, van még 10 perc. De jó, hogy vettem ezt az újságot. Magazin. Van benne pszichológia is. Meg ilyen versféleségek is. Ilyen modernek, tudod. Nehogy bárki lenyuggerezzen engem, azt olvasom én, ami trendi. Na, hol is van, ebben a szaty..shopperben alig lehet valamit megtalálni. Mi ez? Ó, a babaszappan! Elfelejtettem odaadni a Tamáskának. Mindig mondja, hogy „ne hozzál már ilyet, Anyu, úgyse használom”, de én meg, hogy ne szerénykedjél drágaság, nekem mindig is az indur-pindur pici fiacskám maradsz, a legjobb a kis bőrödnek a babaszappan. Na, majd legközelebb belerejtem a táskájába neki.

Még pont van idő egy cigire is. Valamibe’ meg köll halni, na. Lássuk, mit írnak. De-vi-an-ci-a, lelki háttér, családi halmozódás, mi ez?, aaa, csalók.. Ó, csak a csalóktól mentsen meg az ég. Mi mindig is tisztességes emberek voltunk. Tisztességre neveltük a gyereket is. Meg jószívűségre, adakozásra. Hogy ossza meg mindig másokkal, amije van. Meg is osztja mindig a fészbukon a Tamáska. Az eledelit is. Alig győztem az elébb is lájkolni. Mi ez? Hogy kerül ide az újságba ez a fénykép? Ez még vagy 10 évvel ezelőtti, a megboldogult fényképész Feri készítette műteremben a Tamáskáról, milyen kis fess rajta a lölköm. Tamáska, a tolvaj. Mit hordanak itt össze ezek?

‘Hihetnénk azt, hogy Tamáskát az Isten is csalónak teremtette. De nem, ilyen nincs. Tamáska kidolgozta a lelkét. Tamáska a mérhetetlen önsajnálattól már-már könnyes szemekkel rebegi el, hogy az idén nyáron csak kétszer jutott el strandra. Tamáska a belőle kidolgozódott lelket cseppet sem kidolgozott testtel igyekszik kompenzálni. Tamáska minden bizonnyal félreértelmezte az etika órákon az emberi nagyság jelentését. Tamáska a hazudozás – sunnyogás – seggnyalás háromszögében építi identitását. Tamáska munkamódszere furmányos analógiák mentén szerveződik: amennyiben hétfőn keddet ígér, akkor értelemszerűen keddtől nem érhető el telefonon, és természetesen egyéb módokon sem. Tamáska azonban gyakorta figyelmetlen, mert miközben nem elérhető, ételfotókat vagy roppantul tréfás mondásokat posztol a fészbúkra. Tamáska közléseinek tartalmi megformálása gyakorta pontatlan: a „7 után hívlak” üzenethez például minden esetben elfelejti hozzátenni, hogy melyik év melyik hónapjának melyik napjára gondolt. Az, hogy melyik napszak 7 órájára, az ebben a viszonylatban már gyakorlatilag teljesen lényegtelen. Tamáska alufejlett idői tájékozódásának számtalan egyéb bizonyítéka is rendelkezésre áll: a „10 perc múlva ott vagyok”  esetében pl. egy kb. 40 perces időintervallumot felölelő várakozási epizódra kell számítani. A fészbúkra posztolás természetesen ezidő alatt sem marad el, így a várakozó azzal a megnyugtató bizonyossággal várakozhat tovább, hogy Tamáska még életben van. A már meglehetősen a nyakára szoruló hurkot vagy nyájaskodással, vagy vagdalkozással igyekszik enyhíteni Tamáska. Nehéz eldönteni, hogy melyik változattal teszi magát nevetségesebbé. Tamáska szaktudását figyelve heves deja vu érzés lobbanhat fel a megfigyelőben, hogy ezt a hozzáértést és színvonalat már volt alkalma egy korábbi életkorában megfigyelni Mr. Bean és Mekk Elek ténykedései során. Tamáskának vannak titkai. Titkos például, hogy az ételszerzésen kívül vajon mire lehet ő még igényes az életben, ha már a környezetére, munkájára, szavahihetőségére, megjelenésére, emberi értékeire nem.

Azt sem tudhatjuk, hogy kiszólt-e neki valaha valaki a kollektív tudatból, hogy „Mocskos vagy, fiam, fürödj meg!” De mára nincs is ennek semmi jelentősége. Tamáska esetében ez a módszer már sohasem lesz hatásos.’

Piroska úgy érezte, elhagyja az erő. A szappan.. oda kellett volna adnom neki a szappant. Nem lett volna szabad elfelejtenem. Ujjai elernyedtek, forgott körülötte a világ, és egyszeriben lángra kapott az újság, a shopper, a szoknya. A mentőben minden erejét megfeszítve még összeállt az utolsó mondat: Adják oda a fiamnak a szappant!

 

képek forrása: pixabay

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük