meglepően valóságos “tündérmesék” a fősodráson innen és túlról (de semmiképp sem benne 😉 ),
hol RÍMElve, hol rímtelenül,
jóra vágyó, nyitott, felelős, az örömteli élet megélésétől el nem rettenő örökifjaknak
Örömmel tudatom minden kedves Címzettel, hogy 2019. augusztus 9.-én megszületett
NEM LESZ EBBŐL KALAMAJKA, VAN NÁLA EGY BALALAJKA
című könyvem!
avagy
Egy vidám könyv felnőtt(es) színezőkkel
a benned élő önfeledt gyermeknek
“Megvan az az érzés, mikor a gyerkőc színezőjét színezgeted? Na, ez a csak a tiéd!!! És bátran túlmehetsz a vonalakon ;)!
Friss, lendületes, szórakoztató iromány, rímbe szedve (ez a gyengém).”Fridrik Noémi színésznő
Nagy Karolin
Valójában mindig is imádtam írni. Barátnőknek leveleket gyerekkoromban ugyanúgy, mint később házi dolgozatot vagy főiskolai beadandót. A legsematikusabb írásos feladatokba is sikerült csempésznem mindig valami kreatívat, sőt, ezt amolyan küldetésemnek is éreztem valahol tudat alatt.
A „valahol tudat alatt” viszont kulcskifejezése az írói történetemnek, mert ez a „kis tényecske”, hogy szeretek írni, meg hogy talán jó, talán mások érdeklődésére is számot tartó, talán másokat is megérintő szövegek (is) kerülnek ki a kezeim közül, valahogy olyan evidensnek tűnt, és épp ezért meg is állt még csak nem is hobbi-, hanem valami ügyesség-féle szinten. Aztán ahogy telt-múlt az idő ( 😉 ), a felnőttség, munka világa, felelősség annyira behozta az életembe a „hasznosnak kell lenni” elvárást magammal szemben, hogy az írás szinte teljesen kiszorult, ill. csak akkor jelent meg, amikor valamilyen feladatként kapott helyet.
Most, amikor 2019-et írunk, 35 éves vagyok épp. A “hivatalos” végzettségem gyógypedagógus, 2006 óta dolgozom látássérült személyekkel. Kiváló kreatív teret és lehetőségeket tud nyújtani ez a szakma, de mindemellett azért folyamatosan motoszkált bennem a kérdés, hogy mi lehet az az igazán egyedi dolog, amit én tudhatok nyújtani a világnak (mert hiszem azt, hogy mindenkinek van ilyenje). Aztán egyszer, sok véletlen végre összekapaszkodott az érdekemben, és leesett, hogy talán az írásaim lennének azok. A legnagyobb kikapcsolódást és flowt jelenti nekem, amikor – szinte hallani a kattanást – átkapcsolódom jobb agyféltekésre, és jönnek ezek a sokszor ritmusos, rímelő szövegek belőlem. Máskor meg a nem rímelők, és velük együtt elönt az az érzés, aminek felkutatásával és megtalálásával úgy gondolom, mindannyian tartozunk a világnak: hogy pont elég vagyok, és ahol épp tartok, az pont jó úgy, és pont úgy jó, ahogy van.
2018 decemberében indítottam blogot, aztán elkapott a lendület, hamarosan FB oldalt is, 2019. augusztusában jelent meg az első könyvem, ami minden terv szerint egy sorozat első kötete. 2019 december elején megszületett ennek a gyermek-verziója, és már küszöbön a második (felnőtt)kötet is, és még nem tudom pontosan, hány lesz, de akárhány is, az a célom velük, hogy szembe menjek ezzel a korunkra/kultúránkra oly jellemző görcsös hasznosság-kényszerrel és mélyen beültetett a népi kesergéssel, melyeket bőszen műveltem én magam is, míg rá nem jöttem egyrészt arra, hogy mit csinálok, másrészt pedig arra, hogy a saját boldogságom legnagyobbrészt igenis rajtam múlik. Legnagyobb örömömre a visszajelzések alapján, melyeket kapok, sikeresen be is találnak ezek a kis nyilak, amiket a könyvekkel kilövök.
Nagyon vonz többek között a testkép-énkép, önazonos öltözködés, a fenntarthatóság, fenntartható divat, a tudatos gondolkodás/teremtés témája, gyerekkorom óta jógázom (csak nem annyit, amennyit szeretnék), végeztem life coach és gasztro coach képzéseket. Ezek, ill. az ezek mentén szerzett tapasztalásaim kisebb-nagyobb nyomokban ösztönösen visszaköszönnek az írásaimban.
A sorozaton kívül további könyv-ötletek is mocorognak bennem, konkrétan jelenleg kettő (aki résen van, fel is fedezheti itt-ott a morzsáikat!).
Ami még nagyon fontos és feltétlenül hozzám tartozó: van egy csodálatos, 4 éves kislányom, és egy remek férjem, aki a könyve(i)m illusztrációit is készíti.
